„ILLIK TUDNI”  

2004-ben derült ki a falu nevének eddig ismeretlen, valódi jelentése.

A község önállóvá válásának nyolcvanadik évfordulójára az önkormányzat elkészíttette a község címerét. Ekkor derült ki, hogy Gátér ősi magyar szó, jelentése: lóállás. Ezt erősítik meg a kutatások során felszínre került leletek is, melyek arra utalnak, hogy a környék már a népvándorlás időszakában kedvelt pihenőhelynek számított.

Sokáig még a helybéliek is úgy tudták, hogy a település a rajta átfolyó Gát-érről kapta a nevét.

A honfoglalás korából fennmaradt legszebb emlék az a bizánci származású női aranygyűrű, melyet Exterde Tibor gátéri tanító talált, s jelenleg gátéri leletként a budapesti Történeti Múzeumban van kiállítva.

Mindig Pestvármegyéhez tartozott, bár a megyének egész a szélén fekszik,Csongrád megye szomszédságában.1885 előtt, mint pusztának Kiskunszállás volt a neve, mely 1885-ben a vasútépítés alkalmával „Gátér”-re változott. Az akkor még puszta egyes részeinek felosztása következtében a lakosság sűrűbb letelepülése csak 1907. évben kezdődött a szomszédos községek és városokból, s a község, mint puszta 1923-ig Pálmonostora községhez tartozott, ekkor azonban különvállva önálló községgé alakult, 1924. május 1-jén kezdte meg önálló működését. Gátér községnek 1924-ben 1214 lakosa volt.

Történeti szempontból Gátér első utcája a Petőfi Sándor utca.

Az első körzeti orvos dr. Öveges László.

1925-ben megalakult a római katolikus egyházközség. Ekkor gyűjtés indult meg templomépítés céljából, 1927-ben sikerült is a templom alapkövét felszentelni. A szép kis templomot 1929 szeptemberében szentelte fel Hanauer püspök. Templomunk védőszentje Szent Anna, ünnepe az Anna-napi búcsú július végén.

A község első főjegyzője Homoky László volt, aki öt éven keresztül vezette a községi igazgatást és a lakosság megelégedését érdemelte ki.1929 novemberében Kovács László okleveles jegyző lett megválasztva.

1880-ban épült itt először iskola. 1920. október 7-én indult meg községünkben a tanítás. A község első és egyetlen tanítója 1925-ig Gál Ferenc, kinek érdeme tulajdonképpen az önálló községgé alakulás.36 esztendőn keresztül volt tényleges szolgálatban.

Az egy tantermes, egy tanerős népiskolát 1922-ben, majd 1942-ben átalakították. 1961-ben általános iskolává bővítették. A 80-as években sportpálya is létesült. 1979-ben épült meg az Óvoda.

Legjelentősebb adottsága, védett természeti értéke a Fehér-tó, kezelője a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága. A terület védett természeti érték.

A benzinkúttal szomszédos Kis szállás csárda a község legrégibb épülete volt. Az 1820-as évek táján épülhetett, feltehetően a hajdani postakocsi-állomás szomszédságában. Vendégei többnyire vásározók és a postakocsiutasok voltak, de a környék híres betyárjai is felkeresték. A feljegyzések szerint a csárdához lóváltó állomás is tartozott. A hagyomány szerint a csárdát rövid ideig Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István is bérelte. Vasból kovácsolt, kedves felirattal csalogatta a vendégeket.” Itt a világ közepe, ha nem hiszi, jöjjön be.”

A községben elterjedt mende-monda szerint a csárda udvarából földalatti folyosó vezetett a „Keserű-tó”-ig, hogy ez a betyároknak részben búvóhelyül, részben menekülési útul szolgáljon. Itt menekült meg Rózsa Sándor és Bogár Imre is a pandúroktól.

A monda alapja: a csárda udvarán gabonatároló verem állt. Használata idők folyamán megszűnt. Betömték, a hézagos tömés azonban besüppedt. A helybéliek ezt kiásták és a fantázia földalatti folyosó lejáratát sejtette.

Gátér község címere: álló, csücskös talpú reneszánsz pajzs, melynek felső éle dongaívű hullámvonal. A pajzs kékkel és vörössel vágott, a vágás párhuzamos a felső éllel. A kék mező hasított, jobb oldalán ezüst égőáldozati oltár lebeg az áldozat vörös lángjával s ezüstösen gomolygó füstjével. A bal oldali kék mezőben jobbra néző, jobbra forduló, vörössel fegyverzett, ágaskodó aranyoroszlán lép lebegve jobbra, bal mancsában zöld szárú arany gabonaköteget emel magasra, jobb mancsában zöld leveleinél fogva három aranyló kukoricacsövet tart. A vörös mezőben két balra néző, lobogó, fekete sörényű és patájú, fekete szerszámos aranyparipa jobbra vágtázva húz jobb felé egy zöld postakocsit (mely részben takarásban van). A pajzs felső élén vörös bélésű, természetes színű rostélyos tornasisak fordul enyhén jobbra, az arany sisakkorona alól a pajzs jobb oldalán vörös és arany, a balon kék és ezüstfoszlányok hullanak alá akantuszleveleket mintázva. A pajzs alatt négyszer meghajló, fecskefarkú aranyszalagon feketével a felirat: GÁTÉR.

Gátér község címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) sorába illeszthető. A település területén a bronzkortól folyamatosan adatolható a megtelepedés, különösen a nomád népek (szarmaták, avarok, magyar honfoglalók, kunok) jelentős régészeti hagyatéka igazolja ezt. Mivel e népek közül a kunság birtokolt itt leghosszabb ideig, jelképüket, az oroszlán szerepel a település címerében. És, mert mindvégig a mezőgazdasági termelés volt a döntő a vidéken, az oroszlán a jelen két meghatározó termését. a gabonát és a kukoricát tartja mancsában.

A jobb oldali kék mező ezüstoltára a lakosság hitéletét idézi. A település templomát Szent Anna tiszteletére szentelték. Szent Anna a legenda szerint hosszú ideig meddő volt, gyermekük nem született, ezért férje, Joachim, nem mutathatott be égőáldozatot a jeruzsálemi szentélyben (erre utal az oltárt körülölelő füst). Ezt a tilalom feloldódott, amikor Anna világra hozta Szűz Máriát (amit a vörös lángok szimbolizálnak). Szent Anna mindenekelőtt a családok, a nők, a szülő- és kisgyermekes anyák védőszentje.

A vörös mezőben vágtázó paripák által húzott zöld postakocsi annak emlékét idézi, hogy a település ősidők óta fontos utak csomópontjában helyezkedett el, saját postaállomása volt, amely egyben a lovak váltására is szolgált.

A pajzsra helyezett sisak a település hősi halottainak és háborús áldozatainak állít emléket, a sisakkorona a község önkormányzatiságára, autonómiájára utal, a leomló foszlányok mázai pedig a lakosság szorgos és eredményes munkájának, élni akarásának a jelképei.